Egyedi tőrök

A szó pontos eredete nem ismert. A 'tőr' szó vitathatatlanul az ófrancia dague vagy az óolasz daga szóból származik, talán a vulgáris latin daca "dák kés" szóból. A tőr szó a 14. századból ismert, amikor a tőrt következetesen kezdték megkülönböztetni a kardoktól.

A tőr hossza a használatától és a hagyománytól függően változhat. A tőr hossza 5-20 hüvelyk között mozog. A rövid tőrök, mint például a tűsarkú, csak 5 hüvelyk hosszúak lehetnek, míg a viking tengeri (amely rövid kardnak minősíthető) akár 25 hüvelyk hosszú is lehet.

A minőségi tőrök általában nagy szakítószilárdságú acélból, például szerszámacélból készülnek. Gyakran használnak nagy széntartalmú acélt, például mintázattal hegesztett (damaszkuszi) acélt, mivel ez a fajta acél kiváló szilárdságot és éltartást biztosít a tőrökben. Különféle értékes anyagokat, például csontot, elefántcsontot, ritka fát, nemesfémeket és drágaköveket használnak a tőrök fogantyúihoz.

Egyes tőrök ívesek, hogy jobb vágási mozgást hajtsanak végre. Az ívelt pengék általában jobbak a vágáshoz, mint a szúráshoz, mert nagyobb a pengefelületük, amely általában követi a vágás mozgását, és így hosszabb ideig érintkezik a céllal.

Noblie egy kis családi műhely. Egy gyűjthető tőr elkészítése több hónapig tart. A tőr kézzel gravírozható.

Kézzel készített tőröket vásárolhat a Noblie Késbolt. Összes Noblie A kések és a gyűjthető tőrök kiváló anyagokkal és kidolgozottsággal rendelkeznek. Egyedi tőr készítése at Noblie több hónapig tart.

Sok szakképzett kézműves és cég készít jó tőrt, mivel a tőrkészítés művészete hosszú és gazdag múltra tekint vissza. A tőr minősége azonban számos tényezőtől függhet, például a felhasznált anyagoktól, a tervezéstől és a kivitelezéstől, valamint a tőr tervezett felhasználásától.
A legelismertebb és leghíresebb tőrkészítők némelyike ​​olyan régiókban található, ahol erős a pengekészítési hagyományok története. Például Japán hagyományos szamurájkardjairól és késeiről ismert, míg Európa olyan régióiban, mint Németország és Spanyolország, már jó minőségű tőrök és kések gyártása is megvan.
Napjaink legelismertebb tőrgyártói közé tartoznak olyan cégek, mint a Boker, a Cold Steel, a Gerber és a Benchmade és természetesen Noblie.
Végső soron az Ön személyes preferenciáitól és igényeitől függ, hogy melyik tőr a legjobb az Ön számára. Vásárlás előtt fontos, hogy végezzen kutatást, és alaposan fontolja meg a tőr minőségét, kialakítását és rendeltetésszerű használatát.

Sokféle tőr létezik, amelyek különböző kialakítású és felhasználásúak. A poignard, a skót dirk, a seax és a tűsarkú néhány példa a történelmi európai tőrökre. Az árokkés a 20. századi invenciózus tőrkészítés példája. A Bagh nakh, a jambiya és a keris néhány egzotikus tőr Ázsiából, amelyeknek pengéje ívelt, hullámos vagy karomszerű.

A Stiletto egy tőr, hosszú, vékony pengével, elsősorban szúrófegyverként használják. A 15. századi Olaszországban kifejlesztett tűsarkú a misericordia (a kés, amellyel egy haldokló lovag halálos stroke-ot adtak) evolúciója volt. Karcsú pengéje fokozatosan elkeskenyedett egy tűhegyes hegyé, így csökkentve a súrlódást a belépéskor, ami tökéletes tőrré tette a tűsarkút a szúráshoz és szúráshoz.

A lovagi tőr egy kúpos tőr volt, süllyesztett arccal és lefelé fordított védőburkolattal, gyöngyös végekkel, amely az egész középkorban népszerű volt. A masszív, elvékonyodó penge alkalmas volt szúrásra, míg a lefelé fordított őr lehetővé tette az ellenség ütéseinek hárítását és blokkolását, ami kulcsfontosságú volt a közelharcban. Ezeket a harci tőröket elsősorban lovagok és harcosok használták, innen ered a nevük is.

A quillon egy egyedi rúd a keresztvédő mindkét oldalán. A quillon tőrnek van egy védője, két előre hegyes csiszolt quillonnal. Ezekre a középkori tőrökre jellemző a kissé leereszkedett őrség. A 12. század körül jelentek meg, és hosszú időn át, egészen a 18. századig gyakoriak voltak a lovagok és harcosok körében. Ennek a tőrvédőnek az alakja hasonló volt a korabeli lovagi kardok keresztvédőihez (kettős quillonokhoz), és közelharcban az ellenséges kardok hárítására tervezték. A quillon tőrt gyakran hordták a kard mellé, és népszerű volt a katonák körében különböző országokban, a normann lovagoktól Cromwell kerekfejűekig.

A kard a perzsa tőr, egyenes, egyélű pengével és védtelen markolattal. Történelmileg mindennapi használati késként viselték őket. Ezek a tőrök a pengével azonos szélességű lapos pengékkel rendelkeznek, amelyeket hagyományosan elefántcsontból vagy szarvból készült pikkelyek borítanak. Ezt a tőrt, amelyet megerősített, hogy áthatoljon a láncpánton, többnyire szúrófegyverként használták.

A dirk egy hosszú pengéjű szúró tőr. Történelmileg a hegyvidékiek és a skót tisztek személyes oldalfegyvere volt a vitorlák korában. A haditengerészeti dirk eredetileg beszállófegyverként volt használva. Egyenes, hegyes hegyű pengéjével elsősorban szúró- vagy szúrófegyvernek készült. Történelmileg a felvidéki harcosok szimbolikus hagyományos és szertartásos fegyvere volt, a dirk a 19. században bekerült a haditengerészeti szertartásokba, és ma hivatali jelvényként viselik a tengerésztisztek a világ különböző országaiban.

A push tőr, vagy push dirk, egy közelharcban használható, rövid pengéjű tolótőr. "T" fogantyúja van, amelyet zárt ökölben tartanak a szúró vagy szúró ütések kezelésére. A tolótőr a 19. századi Dél-USA-ból származik, és a polgári tulajdonosok körében volt népszerű, mert könnyen elrejthető fegyver volt. A tolótőröket továbbra is „taktikai” vagy önvédelmi fegyverként árulják, különösen az Egyesült Államokban.

A tengeri vagy szaxofon a viking tőr néven ismert. Ez egy nagy harci kés, vagy inkább egy rövid kard, amelyet a viking korszak harcosai vittek. Ez a tőr egykezes és egyélű volt, keskeny átmenő tőrrel, és rendszerint támasz és karmantyú nélkül. A tengeri penge hosszabb és nehezebb volt, mint egy normál tőré, de elég kompakt volt ahhoz, hogy egy kézzel is mozgatható legyen, ami kényelmes vadász- és harci fegyverré tette. Egykor Észak-Európában elterjedt, a vikingek, szászok, angok és más germán törzsek hordták a tengert.

A jambiya egy arab tőr, amelynek rövid, ívelt pengéje középső gerince van. Jemenből származik, és elterjedt a Közel-Keleten és Dél-Ázsiában. Ívelt pengéjét erőteljes csapásokra tervezték, míg a pengén mindkét oldalon átfutó középső gerinc kiváló fokú szilárdságot kölcsönöz a jambiának. A jambiya kések évszázadok óta a társadalmi státusz szimbóluma Jemenben és más arab országokban. Úgy gondolják, hogy a jambiya csak szélsőséges konfliktus esetén kerülhet ki a hüvelyből. Ezt a tőrt hagyományos rendezvényeken, például táncokon is használják.

A katar, egy Indiából származó tolótőr, az indiai tőrök leghíresebb és legjellemzőbb tulajdonsága. H-alakú vízszintes markolattal rendelkezik, a penge a felhasználó csuklói felett helyezkedik el. A katárnak általában egy rövid, háromszög alakú pengéje van, amely a markolatnál széles, és egyenes vonalban elkeskenyedik a pontig. A fogantyú két párhuzamos rúdból áll, amelyeket két vagy több keresztdarab köt össze. A katár egy erőteljes lökhárító fegyver, amelyet néha láncposta ellen használnak, és „páncéltörőnek” is neveznek.

A khanjar egy hagyományos rövid hajlított tőr, amely Ománból származik, és azóta elterjedt a Közel-Kelet többi részén, Dél-Ázsiában és a Balkánon. Khanjar pengéje a „J” betű alakját veszi fel. Egykor védelmi fegyver volt, manapság a khanjart kizárólag szertartási és gyakorlati célokra használják. A khanjar, a nemzeti büszkeség szimbóluma Ománban, megjelenik az ország zászlaján és pénznemében. A khandzsárok az ománi hagyományos férfi öltözék részét képezik, és a státusz jelei: a nemes és gazdag férfiak aranyból vagy ezüstből készült khanjart viselnek.

Eredetileg egyélű fegyver volt, de a 18. század közepére a dörgőnek már inkább kétélű pengéje volt, így a tőrhöz hasonlított. Manapság a dirk a haditengerészet szertartásaihoz és státuszfegyvereihez kötődik, míg a tőr formálisan ceremoniális státuszú a hadsereg egyes egységeiben. Jogilag nincs különbség a „piszok” és a „tőr” között: szinonimaként használják őket, és a törvény szerint ugyanúgy kezelik őket.

A tanto a hagyományos szamuráj tőr: egy vagy kétélű tőr, amelynek hossza 15-30 cm. A tanto használható szúrásra vagy vágásra. Ezt a tőrt a szamurájok előnyben részesítették közelharcokhoz, ahol erőteljes átszúró vagy szúró ütésekre volt szükség. A szamuráj nagyra értékelte a tanto erős pengéjét, amiért képes áthatolni a páncélon. Napjainkban a japán harcművészetek iránti amerikai és európai érdeklődés igényt teremtett a tanto tőr iránt, mint a keleti hagyományos harci kultúra fontos alkotóeleme iránt.

A qama, a kaukázusi hosszú tőr vagy rövid kard a Kaukázus és Transzkaukázus népeinek hagyományos fegyvere. A név vitathatatlanul a perzsa „ghameh” (rövid kétélű kard) vagy a török ​​„kama” (tőr) szóból származik. A qama széles, egyenes, kétélű pengével rendelkezik, és a férfiak már fiatal koruktól kezdve hordják. Ennek a tőrtípusnak általában nincs keresztvédője. A qama a kaukázusi harcosok és a kozákok hagyományos attribútuma, a hősiesség és a méltóság jelképe. A qama Grúzia nemzeti fegyvere.

Az obszidián pengéjű tőröket a világ legélesebbnek tartják. Obszidián törések rendkívül éles szélekkel, és ennek köszönhetően vágó- és szúrószerszámok gyártására használták. Az Obsidian azonban nem alkalmas konyhai kések készítésére, mivel az ilyen kések rendkívül durvák és törékenyek.

A kaliforniai törvények értelmében a „tőr” olyan kést jelent, amely szúrófegyverként használható. Kaliforniában a tőröket, dörzsölőkést és más hüvelyes késeket nyíltan kell vinni, és nem lehet elrejteni.
New Yorkban, ha bármilyen okból kést hord a személyén, gondoskodnia kell arról, hogy a penge rövidebb legyen négy hüvelyknél.